Régóta nem írtam.

Bármi is legyen, újra elkezdtem írni.

Későn jöttem rá, hogy bármit is csináljunk, jobb, ha csináljuk, mintsem, hogy semmit se csináljunk.

Úgy tűnik, esni fog. Az ég olyan, mintha bármikor elkezdenének hullani a cseppek.

Kissé szomorú, de még mindig jó.

Lehet, hogy az élet úgy van megtervezve, hogy mindig jó, aztán nem jó, aztán oda-vissza, hogy ne hagyhassuk el teljesen. Vagy csak én vagyok így.

Van, aki könnyen elengedi, és van, aki úgy tűnik, hogy kétségbeesetten ragaszkodik hozzá.

Mindez agyrém.

Mindez csak a gondolkodásunktól függ.

Nyilvánvaló, de mit lehet tenni.

Bár nem sokáig, de azért elég sokat éltem már,

úgy tűnik, hogy az igazság az, ami nyilvánvaló. 

Végül is nem olyan nyilvánvalók azok a dolgok, amiken a legtöbb ember átesett?

Én más vagyok, szeretnék hinni benne, de ez a gondolat is túl nyilvánvaló.

Végül is minden ugyanaz. 

Újabban egyre gyakrabban beszélek, mint egy öreg ember, de mit lehet tenni. Hű.

Ha öregszünk, akkor csak a nyilvánvaló dolgokat mondhatjuk arcátlanul. 

Ennek ellenére megpróbálom.

Talán kicsit enyhítheti a szorongásomat,

vagy talán a magányom is csökken,

talán valaki mást is meg tudok vigasztalni... Ez egy irracionális vágy.

Valójában csak szeretnék írni valamit.

Jó, ha elolvasom, amit írtam. Ez önmagában is elegendő ok. 

Új platformon szerettem volna újrakezdni. Friss és jó.